A Hévíz közelében, Karmacs és Vindornyaszőlős között elterülő település első említése 1358-ból való. 

Nyugodt, csendes térség ez, kellemes természeti környezetben. Nevének értelmezésénél külön kell vennünk a Vindornya előtagot. Ezt a nevet a “szőlőmunkás” foglalkozásnévből származtatják. Egy másik magyarázat szerint a szó eredeti jelentése tőzeges, lápos területre, jelen esetben a falu határában található, egykor jelentős területű Vindornya-tóra utal. A név második része, a „fok” szó arra utal, hogy a Vindornya-patak itt ömlik a Gyöngyös-patakba, s a nép az ilyen torkolatokat nevezte efféleképpen. A falu határában késő római kori vasleleteket találtak, ami korai megtelepedésre utal. A településkaraktert meghatározó épületállomány 1945 után épült, de több idősebb épület is gazdagítja a településképet. Többnyire hosszú szalagtelkeken állnak a házak. A régi lakóházak a telekhatárra, utcafrontra merőleges tetőgerinccel, nyeregtetővel, végoromfallal, vagy kontyolt tetővel az utca felé nézve épültek fel. Több háznál szerencsére megmaradtak a jellegzetes melléképületek, pajták is, melyek egyedi értéket képviselnek. 

Műemlékként tartanak számon a faluban egy 1825-ben állított kőkeresztet. Ezen kívül is több kereszt szegélyezi az utakat. A Kossuth Lajos utcán feltűnik Szent Antal színezett szobra egy lakóház előterében. 

Zalaszántó felől szép séta tehető földúton Vindornyafok felé, a szántóföldek és a zöldellő hegyek ölelésében. Lélegzetelállító a virágzó vérszilvafasor Vindornyafok határában.