Vászoly helyén kő- és bronzkori ásatási leletek szerint már ősidőktől éltek emberek. Római kori lakóházak, sírok és pénzérmék nyomai szerint a 4. századig biztosan lakták a völgyet.

A falu az Árpád-korban is lakott volt, erre utal a faluban található templomrom. Első írásos említése 1082-ből való, ekkor egy oklevél a veszprémi egyház birtokai felsorolásakor említi. 1230-ban említi egy oklevél a falu templomát, mely ma már csak romjaiban látható. Szintén oklevelekből tudhatjuk, hogy az itt élők szőlőműveléssel foglalkoztak.

A török hódoltság idején, akárcsak a környék, Vászoly is elnéptelenedett. Csak 1689-ben telepítették újra a falut és környékét. Új telepesei, akik mind környékbeli magyarok, ismét szőlőműveléssel foglalkoztak. 1711-től volt a falunak helyben lakó tanítója. Az 1800-as évek elejére a falu népessége meghaladta a 700 főt. A két világháborúban a falubeliek is áldozatokat szenvedtek. A 20. század végére a falu kezdett elnéptelenedni.

Vászoly eldugottságával, és átható nyugalmat árasztó utcáival méltán válhat a Balaton-felvidék jellegzetes táját felfedezni kívánók kedvencévé. A művészetet, kulturális eseményeket kedvelők több évtizede tartják számon a nyaranta megszervezett Vászolyi Nyár című programsorozatot, melynek keretében több helyszínen rendeznek különféle tematikájú kiállításokat, előadásokat, és koncerteket. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a község nevét Vazultól, Vászolytól kapta, akinek a környéken voltak birtokai. Az ősi települést elsőként 1082-ben, egy oklevélben említették. Vászoly életében a víznek kitüntetett szerepe van, a falu szívében egyedülálló természeti érték fogad: a Szent Jakab forrás és más, kisebb hozamú források által táplált forrástó. A varázslatos természeti környezetben egy víziszínpad is helyet kapott. 

A vadregényes, vízcsobogás uralta Malom-völgy felé induló vízfolyás egykor hat vízimalmot működtetett. Az épületek egy része megmaradt, többségük átépült, az egykori Nagy Imre-féle malom molnárháza pedig országos védettségű műemlék és egyedi hangulatú szálláshely. Kevesek fedezték fel eddig a belterület közelében megmaradt középkori templom romjait. A falmaradványok mellé nagyméretű emlékkeresztet állítottak, tovább mesélve az utókornak a Szent Kereszt Egyház emlékét. 

Balatonudvari felől érkezve rendkívüli élményt tapasztalunk, egy úgynevezett extrazonális -zónáján kívüli- bükkös szegélyezi utunkat. A csodálatos bükkerdő egy része a vízfolyás mentén telepedett meg, a műút mellett felfigyelhetünk egy több száz éves, óriás példányra is! 

A település déli részén a Balaton víztükrére tekintve folynak le a szőlősorok, elragadó tájképi környezetben. A présházépítészet remekei hirdetik az itt meghonosodott szőlő- és borkultúra kiemelt jelentőségét, a védett épületek egyedi részletekkel bírnak. 

Izgalmas helyszín a Nagy-vár tető területe, ahol egy őskori földvár sáncának maradványai rajzolódnak ki a felszínen.