Veszprémtől nem messze érjük el a változatos településszerkezetű Tótvázsonyt. 

A falu történelmében meghatározó fordulat volt az 1740-es évek környéki német betelepítés. Ettől kezdve formálódott „sváb településsé”, melynek köszönhetően értékes kulturális és épített örökség, élő hagyománykincs jellemzi. Többségében katolikusok lakják, de a református felekezet is jelen van. A 19. században a római katolikus lakosság gyors növekedése szükségessé tette az önálló katolikus plébánia és templom felépítését, amelynek terheit Szentgyörgyi Horváth János – a falu legnagyobb földesura – vállalta magára. 

A református templom késő barokk stílusjegyeket mutat, 1791-ben épült, mai formáját több átalakításnak köszönheti.

Népi műemlékeinek sorát egy oromzatán 1835-ös évszámot viselő épület is bővíti. 

A faluban több civil szervezet végez eredményes munkát- köztük a Német Nemzetiségi Dalkör, a Tótvázsonyi Ifjúsági Egyesület, és az Ifjúsági Tánccsoport- , tevékenységük figyelemre méltó. A Dalkör fennállása óta rendszeres résztvevője, részben szervezője is Tótvázsony kulturális életének. Rendezvények a teljesség igénye nélkül: Öregek Farsangja, Nősök Húsvéti Bálja, Fúvószenei Találkozó, Szüreti felvonulás.. Több alkalommal szerepeltek a szomszédos falvak programjain, és a megyén kívül is eleget téve a felkéréseknek.  

Tótvázsony határa kevésbé termékeny, szőlőtermelésre alkalmatlan, ezért a helyiek előszeretettel vásároltak szőlőt Pécsely illetve Balatonszőlős határában, a szőlő- és bortermelésre kiválóan alkalmas domboldalakon. Az első ilyen eset 1274-ből ismert.

További felfedezésre hív egy érdekesség, Savanyó Jóska legendája. Az „utolsó bakonyi betyár” sírja a helyi temetőben található.