Nagyvázsonyból Mencshely irányában érjük el a festői Nivegy-völgy kapuját, a Balaton felé lefutó tájegység magasabb térségében fekszik Szentjakabfa.

Változatos tájképi környezet övezi, viszonylag kis területe ellenére számos értéket fedezhetünk itt fel. 

A Szentjakab helységnév előtagja a középkori falu templomának védőszentjét, Szent Jakabot jelöli. A „fa” tag a birtokos személyraggal ellátott falu, amely idővel lerövidült. 1738-ban nemes Balla János és Sólyom Mihály kapták meg a területet, hogy új lakókat toborozzanak ide. Önmagukon kívül még további nyolc családot kellett telepíteniük, később pedig német telepesek érkeztek. 

Szentjakabfa településképének helyi sajátosságához tartoznak a közös udvarok. A 18. század közepétől kialakult közös portákon két ház helyezkedik el egymás mögött, s bejáratuk egyirányba néz. A közös udvar „Hausbruder”-nek nevezett lakói valóban rokon családok, testvérek voltak.

A település főutcáján emelkedő dombon, kerítéssel övezett kertben szabadon álló, homlokzati toronnyal alakított, félkörös szentélyzáródású, egyhajós, kisméretű templom emelkedik, kelet-nyugati tájolással. Az 1763-ban megépült katolikus templom védőszentjévé Szent Vendelt jelölték ki, búcsúját október 20-án ünneplik. Az épület barokk stílusban jött létre, majd a főhomlokzatot klasszicista jegyek szerint átalakították. A templom építésével nagyjából egyidejűleg épült a falutól keletre magasodó Kálvária-hegyen a kálvária, melynek napjainkban már csak maradványai láthatóak. A 18. századból ma már csak a két lator keresztje maradt meg, a Krisztus-kereszt láthatóan később keletkezett emlék.

Az első és második világháborúban elesettekről a templomon elhelyezett márványtáblák emlékeznek meg. A település szinte minden pontjáról kiváló panoráma tárul fel!