A falu a kora középkor óta lakott település, mely a török uralom miatt elnéptelenedett. A község képét két templom uralja. Az egyik egy magaslaton álló a református, a másik a falu közepén elhelyezkedő katolikus. Mindkettő a 18. század elején épült, a törökök kiverése utáni évtizedekben.

Mivel a Káli-medence korábbi évszázadokban vízben gazdag volt, az itt átfolyó patakokon számos vízimalom üzemelt. Az átfolyó patakokon un. mosóházakat építettek. Egy ilyen található szépen helyreállítva Köveskálon is a Vásár téren. A falu régi házai közül számosat az elmúlt évtizedekben szépen felújítottak, sok városi család vásárolt itt ingatlant. Ezek többsége a Fő utcán látható, a legszebb ma idegenforgalmi célokat szolgál. Ekkor Köveskál mezővárosi rangot viselt és lakossága a mai többszöröse volt. Régi börtönépülete ma fogadó.

Köveskál bortermelő vidéken fekszik, a 17-18. században számos borkereskedő telepedett itt le, s épített nagy polgári házat.A bort nagy szekereken egész Bécsig szállították, s a helyiek emlékezete szerint boruk híresebb, keresettebb volt, mint a badacsonyi. A bor konjunktúrájának a filoxéravész vetett véget itt is a 19. század végén, mint annyi magyar borvidéken. Az újratelepítések után a legelterjedtebb fajták a szürkebarát, az olaszrizling és a tramini lettek. Bár a borok minősége a kiváló vulkanikus talajnak köszönhetően feltehetően nem rosszabb, mint előtte volt, de a hírnév már nem a régi.

A Káli-medence szívében, a Fekete-hegy tetejéig felhúzódva terül el a közelmúltban gasztro-faluként elhíresült Köveskál. A községben valóban nívós és helyi alapanyagokat felhasználó éttermeket találunk, és több bortermelő is kínálja a közeli hegyek levét jó hangulatú borteraszokon. 

A helység előneve köves viszonyaira utal, utónevét a honfoglaló “Kál” Vezér nevéből eredeztetik. 1291-ben említik először okleveleink, amelyekben egyházi nemesekről esik szó. A falu nagyobb része a veszprémi püspökség birtokához tartozott. 1828-ban mezővárosi rangot kapott, melyet a század végéig megőrzött. 

Köveskál műemlékei között jegyzik a református és a római katolikus templomot, a klasszicizáló későbarokk Kelemen-házat, egy lakóházat és a mósóházat. Az 1700-as években épült Városkút és mosóház a Városkút utca 89. szám alatt kellemes, pihenéshez kialakított környezetben található. A ház homlokzatán Győrffy Dezső geológus kutató, tanár emlékére helyeztek el táblát, születésének 100. évfordulóján. 

Balatonhenye felől érkezik a falu határában a Káli-medence legjelentősebb vízfolyása, a Burnót patak. A korábbi időkben vízimalmokat – köztük a Czotter-malmot- hajtott, amiről több emlék is tanúskodik. A változatos domborzati, geológiai adottságoknál fogva a természeti értékek gazdag tárháza jelenik meg, a Köveskáli-hegy elragadó szőlőterületei, présházai páratlan tájképi élményt nyújtanak. A tavasszal mandulavirágokkal telített lejtőkön kutakat, forrásokat is fellehetünk, a Nagy-Csere-kút több turistaút követésével is elérhető. A vadregényes Vaskapu-árkon feltörve találjuk a Törökugrató sziklát, és érdemes a hegytető régiójában, lefolyástalan mélyedésekben képződött kis tavacskákat is meglátogatnunk. Vonzó kirándulóhely, minden évszakban.