Első említése 1304. Egyik része (Felső-, majd Kishidegkút) több nemesi család (Orosz, Angyal, stb.) birtoka, másik része (Alsóhidegkút) a Fajszi Ányos családé volt a középkorban.

A török háborúk során többször feldúlták, 1664-től teljesen elnéptelenedett. Az Esterházyak 1751-ben szabadmenetelű német jobbágyokkal telepítették be Kis- és Nagyhidegkutat, melyek csak 1937-ben egyesültek.

Ha Balatonfüredről elindulunk északi irányban, az érdekes fekvésű Hidegkút térségébe érünk. A Tótvázsony szomszédságában húzódó falu különleges arculatával vonzó a kirándulók körében. 

A terület felszínének egy részét a középidő triász időszakának üledékes, meszes kőzetei borítják. Egy helyen előbukkan a földtörténeti óidő perm időszakának vörös homokköve is, e hely viseli a Vörös-földek földrajzi nevet. Mezőgazdaságilag jól hasznosítható löszt is találunk a Fő utca sávjában, a Koloska-völgy felső szakaszán és az Öreg szőlők nevű helyen. A környéken összegyűlő vizet a Hajagos-patak és a Hidegkúti-séd vezeti dél felé, a Balaton irányába. Szép természeti környezetének népszerű célpontja a Recsek-hegy tetején magasodó Noszlopy Gáspár kilátó, ahonnan emlékezetes panoráma tárul fel. 

A település kialakulása előtt hideg vízű kútjáról volt nevezetes. A 13. században települt Hidegkút falunak az első okleveles említését 1244-ből ismerjük. 

A 17. század közepén elnéptelenedett falu nagyobbik, nagyhidegkúti részét gróf Eszterházy Ferenc népesítette be Württemberg környékéről érkező telepesekkel az 1750-es években. A „pusztabirtokra” települő római katolikus németeknek a földesúr 3 évi adómentességet engedélyezett. A német hatás a mai napig meghatározó a településen. A környező hegyoldalakon történő szőlőművelés az egyik leggyakoribb elfoglaltság volt, hidegkútiak birtokoltak szőlőt Balatonszőlős és Pécsely szőlőhegyein. 

A településkép, a településszerkezet értékként jelenik meg, szép házhomlokzatok, pajták uralják az arculatot. A szakrális emlékek erőteljes hangsúllyal jelennek meg, a falu képét egyértelműen a Szent György tiszteletére épült római katolikus templom uralja. 1886-ban a nagyhidegkúti község új kálvária kereszteket csináltatott a régiek helyébe, de nem volt egyetértés abban, hogy hova állítsák fel az új kereszteket. A hívek egyik része a korábbi helyre kívánta tetetni, míg a többiek új helyet szemeltek ki a kálváriának. Végül a régi térszínre felállított kereszteket 1886-ban szentelte fel Büki Ferenc hidegkúti plébános. A kereszteket 1937-ben megújították, feltehetően a jobb lator keresztjét ekkor cserélték ki. A II. világháború alatt a középső kereszt az Üdvözítő szobrával súlyosan megrongálódott. Az Amerikába vándorolt hidegkúti hívek adományaiból emeltek helyére új keresztet 1959-ben.