Bazsi Sümegprágával együtt a kistérség Keszthelyi-hegységhez tartozó déli részén fekszik, tájtipológiailag dombsági-hegyvidéki átmenetet képvisel, klímája mérsékelten-nedves. A táj a 348 m magas Bükk-tető felől lejt a sümegi sík felé.

Sümegtől pár kilométerre, Zalaszántó szomszédságában terül el szép természeti környezetben az értékekben bővelkedő Bazsi. A falu lejtős utcájától nyugatra kiterjedt szőlőhegyi területtel rendelkezik. A hegylábi fekvésű falut több oldalról erdő veszi körül, és több kőfejtő is működött itt.

A szőlőskertek túlnyomó részét még művelik, figyelemre méltóak az idős szelídgesztenye fa példányok.

A falu legjelentősebb műemléke a Nagyboldogasszony római katolikus templom.

Az Öreg-hegy oldalában fontos vallással kapcsolatos építmény lelhető fel, az „Urunk színeváltozása” titulussal bíró kápolna. Építtetője Holport Teréz volt az 1800-as évek utolsó harmadában. Az emlékezet szerint egy májusi napon jégeső verte el a bazsi hegy szőlőjét. A természeti csapások elkerülésére a falubeliek fogadalmat tettek, hogy kápolnát emelnek a hegy szívében. A neoromán stílusú kistemplom nemsokára el is készült. Bazsi területén szép kivitelű kőkereszteket találunk.

A faluban több ide kötődő jeles személyiséget is jegyeznek, emléküket tisztelettel őrzik. Simon István költő, újságíró, műfordító Bazsiban nevelkedett 18 éves koráig. A család, a környezet, a táj meghatározta későbbi emberi, művészi gondolkodását és magatartását. A falu neves szülöttjének emlékháza a Fő utcán áll, ahol kiállítást is megtekinthetünk.

A település déli határában érdekes emléktábla őrzi Berzsenyi Dániel nevét, aki 1808-ban, a Somogy megyei Niklára költözése alkalmából itt írta a „Búcsú Kemenesaljától” című költeményét.

Előremutató és fontos kezdeményezés a Bazsalma Egyesület munkája. A helyi zártkertre jellemző 12 őshonos almafajtából gyűjteményt hoztak létre a szervezet tagjai, mely génbankként is használható, és ez által megőrizhetők e különleges fajták.