A Balaton keleti felén, Balatonakarattya és Balatonfűzfő között húzódik a szép fekvésű és változatos domborzatú Balatonkenese. A magaspart országszerte híres, a lenyűgöző kilátás miatt közkedvelt a turisták körében. A Soós-hegyről élvezhető panorámát egy kilátóépítmény fokozza. 1927 óta itt magasodik a Soós Lajos költő emlékére emelt obeliszk is.

Különleges természeti értéke a településnek a tátorjános, amely természetvédelmi terület. 1971-ben hozták létre a Soós-hegyen. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság kezeli a júniusban virágot bontó növény élőhelyét. A tátorján a káposztafélékhez tartozik, az egykori löszpuszták maradványnövénye. Termőhelyeinek megszűnése miatt napjainkra hazánkból csaknem eltűnt, egy bokor eszmei értéke 100.000 Ft. A pásztorkodó, földművelő nép egykor ínségeledelként fogyasztotta a káposzta ízére emlékeztető karógyökerét, a „tatárkenyeret”. A Tátorján tanösvény végig járására érdemes időt szánni.

A hegy oldalában kilenc mesterséges üreg fedezhető fel, a Tatár-likak területe szabadon látogatható. A 19. század közepéig laktak a balatonkenesei homokfalba vájt üregekben, sőt, az anyakönyvi bejegyzések szerint még gyerekek is születtek ott.

Az ősi Kenese nem közvetlenül a Balaton partjára, hanem attól kissé távolabbra, 300 – 500 méterre települt. A századforduló táján rohamos fejlődésnek indult, ami nem a település lakosságának és épületállományának növekedésében mutatkozott meg, hanem sokkal inkább a fürdőkultúra megteremtésében. Kenesét 1910-ben már egyszerű, de igen látogatott fürdőhelyként emlegették. A parti sétány, a strand és környezete romantikus kikapcsolódási helyszín.

Kevesek előtt ismert, hogy Kenesén egy csodálatos nádtetős, tornácos tájház is látogatható. A településközpont érdekes emlékműveket és szép épületeket vonultat fel, egy séta keretében induljunk felfedezőútra!